"Ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre!"

Afrikáról

A ma elfogadott elméletek szerint Afrika volt az emberi faj bölcsője. Az első nagy civilizációk egyike 5000 évvel ezelőtt indult fejlődésnek a Nílus-völgyében, maga után hagyva a gigantikus piramisokat és templomokat. A Sínai- hegyen ott a jel, ahol az Ótestamentum Istene égő csipkebokor képében szólt. Sába királynője és Salamon király legendája Etiópia magas hegyei között született. A kereszténység hamar eljutott Észak-Afrikába, ahol az Egyiptom és Etiópia területén alapított kopt egyház gyökerei csaknem krisztusig nyúlnak vissza. A 7. században arabok seregei az iszlám nevében leigázták Észak- Afrikát. Ma ez a vallás a legelterjedtebb a térségben. Kairó, Fez és Algír pedig a muzulmánok jelentős központjává vált. A keresztény hittérítők Afrika középső és déli részén voltak a legnagyobb hatással. Itt mára már a keresztény egyházaknak van a legnépesebb hívőtábora.

De Afrika esetében jellemző a keresztény és az ősi hitvilág jellegzetes keveredése - ma is hisznek a szellemekben, azok ártó és gyógyító erejében, papok és varázslók gyógyítanak, ismerik a gyógynövényeket.

Afrikában a népi gyógyítás szorosan kötődik a szellemi erőkbe vetett hithez. Ez az intenzív kapcsolat a legszembetűnőbb a pszichés és mentális betegségek gyógyításában.

Ha szerencsétlenség, baleset történik, amelynek nincs kézzel fogható oka, azt vagy szellemek, vagy gonosz varázslat idézhette elő. Mindez magyarázatot ad nekik a meg nem érdemelt szenvedésekre, szerencsétlenségekre, s egyben jó ellenszer a bajokra is.

A gyógyító állandóan magánál hordja "gyógyszeres" táskáját. Szertartásaihoz különféle dolgokat, például fapálcikákat, csigaházakat használ, velük hívja a szellemeket a beteg kezelésére. Tudatában van a páciens szellemi vagy érzelmi állapota fontosságának, és annak, hogy ez hogyan hat a betegségből való felépülésre. A beteget ezért mindig abban a közösségben gyógyítják, amelyben él, és a gyógyító bizonyos benne, hogy közössége gondosan ápolja majd a beteget. ( Gyakran előfordul, hogy adott gyógynövény csak az ott élőkre van gyógyító hatással, ill. egyes rovarok csípésére az őslakosok immunisak, míg a máshonnan érkezők érzékenyek ezekre a csípésekre.pl. moszkító csípése)

A gyógyítók áldozatokkal, tisztító fürdőkkel, tánccal fordulnak az ősök szellemeihez. Titkos receptek alapján készült kenőccsel kenik be a beteg testét, majd dobok hatására transzba esnek, és énekekkel szólítják fel a gonosz, betegséget okozó szellemeket, hogy hagyják el a beteg testét. Majd varázsszavak mormolásával mentálisan erősítik a beteget. Ha pedig emberi lényt tartanak felelősnek a betegségért, más gyógyfüveket és mágikus anyagokat alkalmaznak annak leküzdésére.

Az ősök szellemének gyakran birkát áldoznak, melyen a beteg szenvedései távoznak. Majd a feláldozott birka vérével mosdatják meg a beteget. A gyógyító ezután megáldott amuletteket oszt szét a rokonság között.

A gyógyítókat más nehéz helyzetben is segítségül hívják. Afrikában gyakori az aszály, ilyenkor is őket hívják. A gyógyító és a falu népe közös, éneklő transzba esve kérik eső istenét az áldásra, mely hamarosan be is következik.

Afrika több országában egyre inkább visszatérnek a hagyományos gyógymódokra. Így sokkal kevesebb gyógyszert kell használniuk. Birtokában vannak ősi gyógymódoknak, melyet vétek lenne elfeledni és nem használni. Ezzel nem csak az ősi kultúrát viszik tovább, de a természet adta tudással és lehetőséggel pénzt takarítanak meg.

A ma is még létező törzsek különböző gyógymódokat használnak, egyesek még a leprát is képesek gyógyítani. A titkos módszerek, receptek, imák apáról fiúra szállnak.

A gyógynövényekből mindig annyit szednek, amennyire szükségük van. Először a Földanyához imádkoznak, engedélyt kérve tőle a begyűjtéshez. Közben mágikus szavakat mormolnak.

A gyógyítás száma a 7 - a gyógynövényeket 7 kupacba gyűjtik, a varázsigéket 7-szer mormolják el.

Kígyómarás ellen (hogy ne marja meg őket) különböző gyökereket tartanak a szobában, melyet gyakran a bokájukra is felkötnek. Valószínű a gyökér illatanyaga tartja távol a kígyókat.

Afrikában, több országban is ismert a gyógynövényes gőzfürdő, melyet masszázzsal együtt is alkalmaznak. A gyógynövényeket gyakran a sérülésekbe tömködik a gyorsabb felépülés érdekében.

A különböző népcsoportok eltérő gyógymódokat alkalmaznak:

Szenegálban a gyógyító 5 napos tisztítókúrát tart a betegnek, melynek során kiűzi a beteg tudatából a betegséget okozó gonosz szellemet, a Ráhábot.

A togoi Loméban híres "fétiskereskedés" működik, ahol varázsitalokat, mágikus szereket lehet vásárolni: varacskos disznó agyarát, madár- és majomkoponyát, tarajos sül tüskéit, mindenféle fajtájú és állagú csontokat. (A fétis olyan tárgy, melynek mágikus erőt tulajdonítanak, amely megvédi viselőjét és figyelmezteti a veszélyre.)

Zaireben például az emberek apró, pici, faragott bábukat viselnek, melynek a hasában helyezi el a gyógyító az orvosságot. Az orvosságot alkalmanként tükör takarja, mely megmutatja tulajdonosának, hogy mely irányból várhatja a káros hatásokat.

Etiópiában és Szudánban ősidőktől fogva hisznek a fehér arcú szellemekben, a zarokban. Ezek a muzulmánok dzsinjeihez hasonlóan egész nemzetségeket alkotnak. Az elmebetegséget például azzal magyarázzák, hogy a beteget megszállta a zar, mely elragadja őt, mint ló a lovasát. Tapasztalt közvetítő vezeti a hosszú táncszertartást, melyen zene szól, hogy a beteg transzba essen, és úgy viselkedjen majd, mint a zar. Ekkor a médium ajándékokat ígérve kéri a megszálló szellemeket, hagyják el a beteg testét.

Gyakori az amulettek viselése, hogy a birtokosukat ne hagyja el a szerencse.

Az afrikai őslakosok gyakran ma is egyénileg hajtanak végre, az egészség és a jólét megőrzése érdekében, különböző rítusokat, melyhez az ősök szellemeit hívják segítségül.

Sok afrikai országban gyakorlat a jóslás. Ennek egyik legfontosabb kelléke a jóslóedény, amelyben kóladiót tartanak. A jorubáknál a pap hajtja végre a rítust, hogy megoldja a problémát és meghatározza az istenek és az ősök tiszteletére rendezett ünnepségek időpontját. Az edényen kívül egy táblát is használ, amelyet liszttel, vagy fűrészporral hint be, és jelet rajzol rá. Végül apró kopogtatóval Orunmilát, az erkölcsi rend istenét hívja segítségül.

A dogon pap 16 kóladiót és táblát használ, akárcsak a joruba pap. Ö jelekből mintát rajzol a táblán a porba, hogy rögzítse a megmaradt diók számát, miután gyors mozdulatokkal többször egyik kezéből a másikba rakosgatta őket. A végső minta adja a megfejtést egy, a hallgatónak elmondott szent vershez, aki ezután saját céljainak megfelelően értelmezi azt.

Egyes varázslók jóspálcát használnak az ártalmas emberek megkeresésére. Ilyenkor a z egész közösség egybegyűlik, és a varázsló addig jár körbe a pálcával, amíg az meg nem mutatja, hogy kiben lakozik a gonosz.

Nyugat-Afrika egyes részein férfi és női szellemeket ábrázoló faragott fejeket és maszkokat használnak a rítusok és szertartások során. A női maszkok rendszerint szép és jóindulatú szellemeket jelenítenek meg. Például az ibibiók ekpo nevű titkos társasága faragott fejeket használ a maszkos felvonulásain.

Igen elterjedt a tetoválás, melynek célja a szépítkezés, a betegségek megelőzése (pl golyva ellen nyakra, reuma ellen alkarra), és a gonosz távoltartása.

A köpölyözést is ismerik, melyhez a kis tehénszarvából készített csészéket használják.

Afrikában mai napig is élnek olyan súlyos, emberéletre veszélyes beavatkozások is, melyek számunkra érthetetlenek és drasztikusak. Ilyen például a fiatal nőkön végzett clitoridektómia és infibuláció. Ezt a szülők kívánságára végzik a bábák. A beavatkozás gyakran járhat elvérzéssel, súlyos szövődményekkel. Nem beszélve a lányok érzelmi életére okozott hatásokról.

Mégis, számomra Afrika az örök titkok és rejtélyek világa. Itt mindig tanulok és felfedezek valami úja. Sivatagok, piramisok, tájak, emberek, törzsek, napfelkelte... Ez az a hely, ahova bármikor szívesen megyek vissza.